Minden páciens esete más és más, a készíthető fogpótlás típusa nagyon sok tényező együttes figyelembevételével dől el. A végleges döntést Ön és fogorvosa együtt fogják meghozni, egy miden részletre kiterjedő vizsgálat és konzultáció után. Az alábbi leírás csupán útmutatóként szolgál, a teljesség igénye nélkül.

Bizonyos foghiány-típusok esetén nem készíthető fix fogpótlás, mert az a maradék fogakat olyan erős igénybevételnek tenné ki, hogy azokat is rövid időn belül elvesztené a páciens. Ilyenkor, illetve teljes foghiány esetén kivehető fogpótlásokat készítünk. A fogpótlás a műfogakon, műínyen és a rögzítési elemeken kívül alaplemezből áll, ami összeköti az előbbi részeket. A teljes fogsorok műanyagból, a részleges fogsorok közül azok, amelyeknék több mint 2 maradék fog van, fémből készül az alaplemez. A fém sokkal tartósabb a műanyagnál, elkészülte után nehezen vagy egyáltalán nem alakítható, de erre általában nincs is szükség. A szájban látható részeit műínnyel fedik, leplezik. Vékony fémlemez lehet a szájpadláson, a nyelv felőli részen, melyeket hamar meg lehet szokni.

Teljes foghiány esetén a fogpótlás egy speciális műanyagfajtából, akrilátból készül. A pótlást ilyenkor a szájüregben található anatómiai képletek, a nyálfilmhez való tapadás, a tapadás során kialakult vákuum, a gravitáció, és –a pótlás megszokása után- a szájüregben található izmok tartják a helyén. Ezek a fajta pótlások könnyen alakíthatóak, ha rögzítettségük csökken, alábéleléssel megújíthatóak. Ajánlatos négy-ötévente újat készíttetni, hogy pontosan követhesse a szájüreg változásait, ennyi idő alatt ugyanis elhasználódik, és tisztíthatóságának mértéke is csökken.

Részleges fogpótlást akkor készítünk, ha vannak még a szájban a pótlás rögzítésére alkalmas fogak. Általában fémből készül az alaplemezük A részleges fogpótlást rögzítheti a maradék fogakba kapaszkodó kapocs, amely mintegy átöleli azt a fogat, amelyhez rögzítjük a protézist. Csak ép foghoz ajánlatos használni, ha a rögzítésre szánt fogon nagyobb felszínű tömés, kopás van, akkor ajánlott a fogat lecsiszolni és kapocstartó koronát készíteni. Ez jobb rögzítést biztosít, és kiküszöböli a kapocs koptató hatását is. A kapocs egyik hátránya, hogy esztétikailag zavaró lehet, főleg ha elöl lévő foghoz rögzül. Ilyenkor ugyanis a fog nyaki részénél (az íny és a fog között) egy vékony fémkarom látható. Ezt az esztétikai hátrányt ki lehet küszöbölni az úgynevezett rejtett elhorgonyzási eszközökkel.

Rejtett elhorgonyzási eszközök:

• Teleszkóp: Ha a maradék fogak száma 1 vagy 2, akkor külsőre egy ugyanolyan pótlás készül, mintha teljes foghiányról lenne szó, tehát kívülről műfogak és műíny látszik. A teleszkóp készítéséhez a maradék fog(ak)at le kell csiszolni, és az esetek nagy részében gyökérkezelés is szükséges. A pótlás alatt (rejtve) a maradék fog(ak)on egy fémkorona van (primer teleszkóp), a pótlásban szintén rejtve, az íny felőli részen pedig a primer teleszkópba tökéletesen beleillő szekunder teleszkóp van. Úgy lehet elképzelni, mintha két poharat egymásba csúsztatnánk. Léteznek speciális változatai, melyek a patenthoz hasonló elven működnek. Kívülről nem látszik semmi fém, az csak akkor látszik, amikor a pótlást a páciens tisztításkor kiveszi. Nagyon jó rögzítést biztosít, és ha a teleszkópot tartó fogat később el kell távolítani, technikailag megoldható, hogy ne kelljen új pótlást készíteni, csupán a teleszkóp fogsorban lévő részét ki lehet cserélni műfogra.
• Csúsztató: kombinált fogpótlásoknál használjuk, vagyis amikor vannak fix, és kivehető részei is a pótlásnak. Bizonyos feltételek mellett kívülről nem látható módon két egymásba csúszó sínszerű elem rögzítheti a kivehető részt a fix részhez. Egy csúsztató alkalmazásához minimum két fogat kell lecsiszolni, koronával ellátni és egybekötni. Csak jól rögzülő fogakra ajánlatos készíteni. A meggyengült, laza fogakat ugyanis rövid időn belül kimozgatja. A kivehető pótlások rögzítési módjai közül ez a legerősebb, és esztétikailag is rendkívül előnyös.